Az olvasás naplopás lenne? Tényleg?
Amikor kamasz voltam sokszor éreztem úgy, hogy naplopás az olvasás, mert mindig lehetett volna jobbat, hasznosabbat csinálni helyette: például elpakolni a szobámban, tanulni, készülni a másnapi dolgozatra. Mégis úgy éreztem, hogy ez nem fölösleges időtöltés.
Milyen kettős már, nem? Amikor úgy érzed a takarítás rovására henyélsz, mégis elismerő pillantások öveznek, ha olvasott, és művelt vagy.
Mindig is szerettem olvasni, sokszor átsegített nehéz pillatokon, szóval azt kell, hogy mondjam hálás lehetek azokért a betűkért, amiket magam mögött hagyhatok.
Mióta dolgozó nő vagyok, kevesebb idő jut olvasásra, persze lehet mondani, hogy mindenki arra szán időt, amire akar, de ezt sokszor nehéz betartani, és az elalvás előtti lopott pillanatok maradnak egy-egy oldal után.
Nem csak ezért szeretem a befőzést, mert úgy érzem valamit alkotok közben, hogy örömet szerezhetek a finomságaimmal azoknak, akiket szeretek, hanem azért is, mert ilyenkor úgy érzem büntetlenül lapozhatom a kedvenceimet – és az az igazság, hogy azt kell, hogy mondjam, a befőzés magányos szakma. Figyelsz magadra, figyelsz a gyümölcsre. Figyelsz arra, amit csinálsz. Figyelsz az időre, még akkor is, ha nem akarsz róla tudomást venni.
Lehet egyáltalán percekben mérni az időt? Úgy igazán? Amikor úgy gondolsz rá, hogy az örök, és megfoghatatlan?
Elárulom, lekvár főzés közben lehet. 2 oldal.. és kavarás. Ha nagyon beleélem magam a történésekbe, akkor 3 oldal.. és kavarás.
Sosem voltam egy gyors olvasó. Mindig szerettem rászánni az időt arra, amit elképzelek. Mert az olyan magával ragadó. Olyan meghitt. Olyan intim. Te vagy. Te vagy és sztori. A papír durva tapintása, ahogy lapozol. A csend. A gyümölcs rotyogása, a tűzhely lángjának finom pattogása. Amikor azt veszed észre, hogy a sztori vagy maga. Ott állsz a sarokban a történések hátterében, mint külső szemlélő, aki a kuka mellett a falhoz lapulva nagyon halkan lélegzik, hogy meg ne zavarja a főszereplők játékát.
Ezt érzem én, amikor olvasok.
…és, hogy mit olvasok szívesen befőzés közben? Ha szeretnétek, szívesen mesélek róla. Mert az a legjobb az egészben, hogy ez az élmény könnyen átadható, hogy megosztható, hogy akár Te is a része lehetsz. Mert miért is ne?
Olvasni jó! Még, ha közhely és elcsépelt is. És nem kevésbé fenszi vagy divatos, ha azt éppen nem az instagramm által megálmodott nappalidban teszed, hanem a gyümölcscukortól ragacsos tűzhely mellett, a konyha félhomályában, ott, ahol senki se lát, és mégis mindenki!
