Nálam még mindig tarol a sütőtök akár old-school módon magában megsütve, akár krémlevesként, de újabban szívesen főzöm tésztaszószként is.
Ugyan nem vagyok vegán, de szeretnék Nektek vegán recepteket is mutatni, mert úgy gondolom, állati eredetű hozzávalók nélkül is lehet finom ételeket készíteni és jókat enni.
Hozzávalók:1 ek szárított borsikafű
2 cikk fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 ek olivaolaj
2 dl kókusztejszín
0,5 kg sütőtök
spagetti
rozmaring
citromhéj
natúr vegeta, só
Mióta tudom, hogy tejfehérje érzékeny vagyok, folyamatosan keresem azokat a termékeket, amikkel könnyedén ki tudom váltani a tejet és a tejszínt. Sokat kísérleteztem, próbáltam rizs, zab, szója és kókusz tejszínt is,- ennél a receptnél úgy gondolom utóbbi vált be leginkább.. és, ha már kísérletezés, akkor meg kell említenem a borsikafűvel való első találkozásomat is.
Bár tudtam a létezéséről, mégsem fogott meg annyira, hogy kiváltsam az általam annyira kedvelt frissen őrölt feketeborsot erre. Kár volt nem figyelembe vennem, mert annak ellenére, hogy nem olyan intenzív az íze, mint a fekete szemes verziónak, valahogy mégis működik és feldobja ezt a sütőtökös, kissé édeskés ízvilágot. Szóval ne féljetek, tegyetek vele egy próbát ti is!
Mint mindig, most is azzal kezdtem az egész műveletet, hogy a fokhagymákat kettévágtam és kiszedtem a közepéből a csírákat. Nem csak a hagyma kesernyés mellékízét távolítjuk el ilyenkor, hanem megkíméljük magunkat egy jó kis gyomorégéstől is. Majd apróra vágjuk és világos barnára megfutatjuk az oliván.
Mehet hozzá a szintén kisebb kockákra felaprított sütőtök és a csokor petrezselyem fele is. Pár perc alatt a tök megpuhul, kábé kétharmadára összeesik, és kicsit ragacsos, krémes lesz az állaga. Ekkor hozzáöntöm a kókusztejszínt, meghintem sóval, egy kevés natúr vegetával, őrölök rá rozmaringot és citromhéjat is.
Természetesen hozzáadom a borsikafüvet is, amit nagy gondosan lecsiborásztam a száráról (mert nekünk csak a picike leveleire és az apró virágaira van szükségünk).
Közben a tésztát áldentére főzöm – igaz már lassan ránézésre is megy, de azért a biztonság kedvéért folyamatosan ellenőrzöm mikor lehet szűrnöm. A tésztát egyébként soha nem öblítem át hideg vízzel, teljesen fölöslegesnek tartom.
Rászedem a szószt és meghintem friss petrezselyemmel, aztán egy csinos villára tekerve már lehet is falatozni.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövessétek a blog facebook és instagram oldalait is, köszönöm! ♡
Ti szeretitek a borsikafüvet vagy inkább feketebors pártiak vagytok? :)
