„Piacra menni jó!” – ezzel a megállapítással a fejemben fordultam le a piac sarkán, és boldogan, ámbár kicsit nehézkesen lóbáltam a táskámat, amit ismét sikerült megtöltenem minden földi jóval. Biztos az idő múlása is teszi, hogy egyre szentimentálisabb vagyok, de komolyan jól esik a lelkemnek ez a kis rituálé szombat délelőttönként.
Végtelenül sajnálom, hogy hétköznapokon a piacon 1 óra után megáll az élet, így esélytelen oda kijutnom. Na de, ha úgy alakul minden és az elemek is úgy akarják (értsd fel bírok kelni) :), akkor én bizony belevetem maga a piacidőbe és felkerekedem szinte mindig azzal az elszántsággal, hogy csak 1 karfiolt meg pár karalábét hozok a magammal. Phherszee Andi! Ezért jössz haza mindig két teli szatyorral a kezedben?!! :)
Gondoltam végigfotózom ezt a délelőttöt, ezért mivel is kezdhetném mással, mint a piac bejáratával, aminek a névtábláján megcsillan a fény. :D
A ’pózolj piaccal’ képem sajnos nem sikerült, majd kiégett a szemem, miközben gyerekek mutogattak rám a biciklik hátsó üléséről, hogy én ugyan meg mi a jó életet csinálok ott??
Egy kicsit késve érkeztem, de szerencsére 11:30-kor még nagy volt a nyüzsgés, tömött sorokba rendeződve pakoltak ki az árusok. Most csak gyümölcsöket szerettem volna vásárolni, mert vettem egy szuper turmix gépet, és teljesen rápörögtem arra, hogy nekem mindenféle gyümölcsöket kell összeturmixolnom zöldebbnél zöldebb zöldségekkel, úgyhogy tényleg célirányosra vettem a figurát és szétnéztem a gyümik között.
Szerintem egész jó áron vettem a zöldalmát, aztán persze ott virítottak a barackok és a szőlők is, úgyhogy nem hagyhattam ki - egy bácsitól kaptam ajándékba még egy fürt szőlőt, egy másik nénitől pedig zellerleveleket. Tök jót beszélgettem most is, miközben szagolgattam és nézegettem a zöldségeket - olyan kedves volt megint mindenki. Egyik barátnőm szerint én ’nénizni’ járok oda (na igen, meglehet). :)
Szóval beszereztem mindent, amit kinéztem, és elindultam hazafelé, közben készítettem 1-1 képet a zsákmánnyal. Szerintem megtaláltam a legszebb őszi fát a városban nézzétek milyen vagány bordók a levelei. Vagy két zöld erejéig biztosan nézegettem, aztán a következő kereszteződésnél, mintha sose akart volna váltani a lámpa olyan sokáig ácsorogtam ott (és, ha már ott voltam, lefényképeztem már a lábamat is).
Eddig nem tudom hogy nem vettem észre, de nyílt egy jó salátabár nem messze tőlünk, így beugrottam oda, és kértem elvitelre 2 BBQ csirkeshusis salátát, aztán már „szaladtam” is tovább kávét venni, jaaah, és szereztem egy annyira vagány mintájú 50 forintost, amit véletlenül elköltöttem újságra.
Ahogy látjátok, mint egy kis karácsonyfa érkeztem haza, a táska pántja pirosra dörzsölte a vállamat, de megérte, mert olyan nincs, hogy én ne hozzam haza még azt az ’x’ kiló almát is ebben a jó időben. :)
Gyors kipakolás, csirksali habzsolás (nézzétek már milyen guszta), ééééssss tádámmm, nagyban magamhoz ragadtam a Kelet-Magyarország Napilapot.
Az időjárás jelentés rész el lett találva, tényleg 23-24 fok volt aznap: ez pipa! Az ízvilág rovat megkeresése: pipa! Elolvasni Száraz Ancsa írását a blogommal kapcsolatban: végtelenül nagy öröm! Tripla pipa, és száz felkiáltójel! :) A cikk felkerült a szon.hu-ra is, ha szeretnétek elolvasni, ITT megtehetitek.
Tényleg szuper jó érzés volt olvasni a „dottybeautyandgastroblog.blog.hu” kiírást az újságban, mert ki gondolta volna, hogy fogjátok majd olvasnia és kedvelni a bejegyzéseimet, amiket én itt összeirkálok hétről hétre.. Nagyon köszönöm Nektek, hogy itt vagytok velem, és én itt lehet Veletek! Most nem csak a fincsi kávé miatt ért fülig a szám, így: :D
Legyen szép napotok!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövessétek a blog facebook és instagram oldalait is, köszönöm! ♡
Ti gyakran jártok piara? :)
