Alig vártam, hogy idén is beinduljon a lekvárfőző szezon. Már harmadik éve, hogy rákaptam a befőzés ízére, és azóta nem tudok leállni. Nővérem egyszer meg is jegyezte, hogy „mindent befőzök, ami lassabb nálam”- mit is mondhatnék? Meglehet. :)

Nem tudom ki hogy van vele, de engem egyszerűen feldob, ha arra gondolok, hogy főzhetek egy kis lekvárt. Nem vagyok macskás öreglány - félreértés ne essék-, de egyszerűen szeretem a teljes folyamatot, ami ezzel jár.  

Erre a pár órára megszűnik körülöttem minden, csak a gyümölcs létezik, és én, na meg az éppen aktuális könyv, amit végre nyugodtan olvashatok. Az egész olyan, mint egy kis szertartás.

Szeretem az előkészületeket, azt, ahogy a földes, vagy éppen esőverte kicsit koszos termésből elővarázsolom a tiszta, élénk színben pompázó gyümölcsöt, a szöszmötölést az összevágással, és ahogy megváltozik a szerkezete főzés közben.

Milyen hozzávalókra van szükségünk?:

18 kg eper

1,5 kg gyümölcscukor

grapefruit mag csepp

fa csipesz

befőttesüvegek

7-8 óra türelem :)

Tavaly arra jutottam, hogy 6 kiló eper nem volt elég, így most egyből tripláztam, és 3 láda epret vettem. Megjegyzem lehet ez is kevés lett, de majd jövőre emelem a tétet még egy hatossal. :)

Gondosan átválogatom az epreket, és ami már menthetetlen félreteszem egy tálba. Persze az olyanokat, amikből kivágva az erjedt részeket egészségesek és meg lehet menteni, azok mennek a „jóváhagyottak” edényébe. Közben levágom egy éles kiskéssel a szárakat, és miután végeztem ezzel jól átmosom tiszta vízzel tálanként legalább négyszer.

Kisebbekre felszeletelem, és már mehetnek is a helyükre, a fazékba. A fazékról csak annyit, hogy érdemes vastag aljút választani erre a célra, mert ezekben nem ég le olyan könnyen a dzsem.

Ami a különlegessége lehet az én lekváromnak talán az, hogy nem használok tartósítószert, zselésítőt és hogy cukorbetegek is fogyaszthassák, ezért gyümölcscukorral édesítek, ami szerintem az egyik legjobb természetes konzerválószer.

Van 2 évvel ezelőtti lekvárom, aminek semmi baja, pedig nincs benne se nátrium benzoát se más kén-dioxid származék. Az egésznek a titka az üvegek megfelelő hőkezelése - minden ezen múlik.

Felteszek egy 6 liter űrtartalmú edényt a főző lapra hideg vízzel forrni, amihez 40 csepp grapefruit mag cseppet adagolok. Ez egy kiváló, természetes fertőtlenítő, amiben az üvegeket fogom kifőzni szó szerint. Előtte le kell áztatni róluk a címkéket, ellenőrizzük le, hogy a fém tetők nem e rozsdásak, és, ha igen, könyörtelenül dobjuk ki azokat.

Az üvegekhez hasonlóan a tetőket is kifőzöm, 20 percig lobogó vízben, majd ezután facsipesszel kiemelem a forró vízből és egy tiszta konyharuhára szájával lefelé fordítva, és addig úgy hagyom, amíg bele nem töltöm a lekvárt. Ne ijedjetek meg, mert ahogy kihűlnek, áttetsző helyett opálosak lesznek az üvegek, gyakorlatilag kicsapódik rajta a grapefruitos víz. Nem szabad ide-oda rakosgatni azután, hogy lefordítottuk, mert a levegőben lévő baktériumok tönkre teszik a sterilizálásunkat.

A facsipesz egyébként szerintem egy óriási konyhai találmány! Mielőtt ezt használtam, fakanállal meg kesztyűvel próbáltam kiszedni a vízből az üvegeket, és mondanom sem kell, hogy akármilyen rutinos is voltam, mindig leforráztam a kezemet. Szóval ahogy említettem, a hőkezelés nagyon fontos lépés, ha ezt nem végezzük gondosan, felbuggyan a bio lekvárunk és oda az egész.

Ahogy látjátok a képeken először felhabosodik a gyümi, eszelősen sok levet enged, aztán szépen lassan (a lassan alatt olyan 4 óra múlvánt értek) elkezd sziruposodni, sűrűsödni. A gyümölcscukrot kb félidőnél, a kezdéstől számított 2 óra múlva öntöm hozzá (6 kilónként 0,5 kg-ot).

Folyamatosan kavargatni kell - ekkor húzok oda egy széket a tűzhely mellé, és kezdek el bőszen olvasni. Az én olvasási tempómmal kifejlesztve két oldalanként megkavarom a lekvárt, így nem ég le. :)

Akkor készült el a lekvárunk, ha kavarás közben érzitek, hogy már nehezebb körözni a fakanállal a fazékban, sokkal sűrűbb az állaga. Jöhet az üvegbe kanalazás, és ahogy beleszedtétek a lekvárt, azonnal kerüljön rá a fém tető, erősen húzzátok rá és mehet is az asztalra egy kendőre.

Felbontás után hűtőben tárolandó és kb 2-3 hétig fogyasztható így (lévén, hogy nincs benne a gyümölcscukron kívül egyéb tartósítószer).

Az eperlekvár ízét nagyon szeretem, de a legjobb az egészben az a rész, amikor az elkészült lekvárt belecserpákolom az befőttesüvegekbe, és nézegetem, megszámlálom többször is a lezárt üvegeket az asztalon. Na meg persze, amikor szétosztom és látom a többiek arcán, hogy ízlik nekik, amit készítettem – tényleg ez a legjobb része, amiért minden alkalommal azt mondom magamban, hogy „ennyi időt eltölteni ezzel a maszatolással megint megérte!”.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövessétek a blog facebook és instagram oldalait is, köszönöm! ♡

Ti főztetek már be idén valamilyen lekvárt? :)